Biztosan sokan ismeritek már, de így kb 3 év után is szakadok rajta:)
"...Megszagolom a tegnapi alsógatyám, ma még elmegy. Felkapom a göncöm és ledzsalok a fekete BMW-mhez, amiről a nevemet kaptam. Egy használt németből hozott fekete BMW-m van, nagyon szeretem és a bigéknél is nagyon bejön.
Beppattanok a kocsiba és irány az Ecseri. Kemény lesz a mai napom, ezt már előre tudom, hiszen nindzsaszerűen megérzek mindent előre. Ezert is hívnak a haverok csak úgy: Párduc.
Kiló tízzel fordultam rá az Ecserire. Párduc a király. Rettentően fékeztem a buszmegállóban, ahol Kiskö.csög várt rám és a BMW-mre. Kiskö.csög mellett két tízfilléres spiné virított. Betty és Kata azon mérte a górét, hogy mejiküknek magasabb a cipője. Betty győzött 15 centivel, de Katán több rugónyi cucc vol, nem vallott szégyent a ku.rva teleszkóp. Kiskö.csög átlag 50 kiló, de nincs még olyan f4szán hesszelő spanom, mint ő. A nevét a bátyjáról kapta, ő Nagykö.csög volt.
Megmondom én a frankót: Kiskö.csögnek nincs mellszőrzete. Sajnálom is szegényt. Spanyolból hoztam neki ragasztható mellszőr csomókat, de zavarta. Szúrta. Pedig ha még egy kartonnyit hozok, akkor totál Csita a csávó. Lehúztam az ablakot és igazságosztósan néztem mindenkire. Szeretek igazságosztósan nézni.
- Na pattanj Kiskö.csög, brékó van! - mondta lazán Párduc (én).
Kiskö.csög már bent is volt Párduc tuningolt, alul-és felülfelnis sötétfekete BMW-jébén, azaz az én BMW-ben.
Nagyon vadul csikorogva indultunk útnak a BMW-mben, látszott az én kemény mindnre elszánt, igazságos arcomon, és kiskö.csög pattanásos pofáján, hogy király vagyok és hogy kiskö.csög örül, hogy a spanja lehet egy ilyen király csávónak.
Alig halattunk kiló negyvennel húsz métert, Párduc (én) arra lett figyelmes, hogy két gizda punk molesztál egy nyugdíjast. Párduc érezte, hogy eljött az igazság pillanata és kippattant a BMW-jéből.
"Nyugdij köne bu.zikáim?" felkiiáltással nagyon durván pattantam ki a BMW-mből, messziről látszott, hogy itt nagyon nagy igazságot fogok osztani nagyon sok saller kíséretében. Az egyik punk éppen menekülni próbált előlem, de egy csavaros karaterugással összetalálkozott a pofája a 25 rugóért vásárolt vadiúj fehér ADIDAS edzőcipőmmel.
A skac padlót fogott és jajgatva jajgatott. A másik punk ütött felém, de nőies alkatú ropikarját könnyedén csavarta ki a józsefvárosi baditermekben feszesre duzzasztott 120-as karom. A szememben az igazság lángja égett.
A két punk összepisilte magát a fájdalomtól. Párduc az idős nyugdíjas felé nézett, nagyon.
"Jól van öreg?" - kérdezte.
"Jaj aranyoskám. Maga nagyon rendes, és hős. Az Isten fizesse meg! És micsoda izmai vannak! Ha nekünk ilyen miniszterünk lenne, az nagyon jó lenne."
Párduc borostás arcán kacsintás moccant. "Á, semmiség." - legyintett a jó főhős (én)
Párduc jól tudta, hogy az ország szar helyzetben van és egyedül csak ő (én) képes arra, hogy az ország ne legyen szar helyzetben. De szerénysége több volt hatalomvágyánál. Pedig jó lenne miniszternek, ezt legbelül érezte. A szíve mélyén.
Miután mózesre tanítottam a szociális érzékenységtől maximálisan megfosztott tarajosokat, harcos eleganciával süppettem vissza BMW-m fosszínű, de annál dögösebb kagylóülésébe. Kiskö.csög optimista pofával volt evidens. (Ezt csak azért írom, mert szeretek idegenszót használni, hogy tudományos ízt adjak karatés regényemnek.
Igazándiból Kiskö.csög nem volt optimista, a már említett mellszőrzet-hiányosság miatt.) Voltaképpen ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, hogy én vagyok a jó, és hogy a folyamatosan táguló környezetemben lesz egy nagyon gonosz f4szi, aki majdnem olyan erős mint én, de a regényem végén mégis gyengébb lesz majd, miután én és az olvasók már azt fogják hinni, hogy erősebb nálam, de mégsem. Egy vidéki kórház éves költségvetésének megfelelő lovettából vett ALPINE erősítőberendezésem által felerősített basszus ritmus
kellemes monotonitással töltötte be a BMW-mben keletkezett szellemi űrt...."
Töltsd le innen: Verekedősregény
Utolsó kommentek