A semmi egésze
Vad vákuumban őrjöngő vihar,
Béklyóját letépve, tombol, zúz, meghal.
Nincs semmi sem mi élne utána,
Csak az üresség kínzó magánya.
A magány viszont magába folyva,
Formál formálódik újra és újra.
Tudja ő: a magány a semmi egésze,
Ez gondolatot szül, s lesz a valóságnak része.
A vákuum feloszlik a létezés az alap,
Nem marad kétség, a valóság marad.
Utolsó kommentek