Megfogtam életem első két pisztrángját.
Elképesztően jó dolog szerintem.
A pisztráng olyan ragadozó hal ami a sekély patakok kissebb medencéiben vagy zúgóinak tövében fejjel a az erős sodrás felé képes 35 cm elmozdulás alatt 0-ról 60km/h sebességet elérni, ezáltal kapása hazai elérhető méreteihez képest elementális erejű és nem ritka, hogy akár a vízfelszín felszín felett 1 méter magasra is kiugrik.Ezt a horgászmódszert hazánkban kevesen gyakorolják aminek magyarázata az, hogy nem éppen a sebesfolyású patakok vidéke vagyunk, egy két hazai szintere azért mégiscsak van.
Én személyszerint fővesztés terhe mellett tettem le a szavam, hogy nem osztom meg senkivel hol érdemes próbálkozni.
Igazán elbűvölő élmény a hajnali esők után ébredező öreg erdő mentén beszippantani a citromfű illatát és a sötétvizű kispatakok embertől érintetlen szakaszait végigbóklászni.
Nem egy helyhezkötött tevékenység és eléggé embertpróbáló dolog beverekedni magad egy olyan patakmederbe amit mindkétoldalon kefesűrű bozót szegélyez. Moszkítók ellen érdemes védekezni, de úgyis lehetetlen és egy gumicsizma alapfelszerelés.
A napnyugta már sajgó végtagokkal és erőtartalékainkat felemésztve talált ránk, nem is csoda, a kishídtól csaknem 6 km eltávolodtunk, ruháinkat átizzadtuk, a bozót megtépázott és összesározott.
Visszafelé ballagva a tiszta égboltot áthatja a lemenő nap ezer árnyalata, a kis völgyben misztikus ködök kergetőznek-ki ki elbeszéli élményeit-egész nap egy szót sem szóltunk-az utolsó cigaretta füstje kósza történetek féligelmesélt foszlányait repíti tova...
Este rostonsült pisztráng jó borokkal a parsztház udvarán...nekem ez egy tökéletes életvitel. Kevés olyan hely van a Földön ahol a puszta létezésed elegendő ahhoz hogy úgy érezd most igazán vagyok valahol és csinálok valamit vagy semmit....
Utolsó kommentek