Megjegyzem kurvára nem célom senkire ráerőszakolni semmit csak olyan bonyolult módon beszéltek erről, hogy én alig értem:) Ez a kit ismerünk és csak azt szertjük amit ismerünk vagy nem ismerünk dologhoz meg nem is szólnék hozzá, mert sztem tök lényegtelen.

Minden ember felnő egy közegben és a társadalom meg a környezete által tanult mintákból jó esetben leszűri, hogy mi az ami számára pozitív előjellel bír és mi az ami negatív érzéseket kelt benne. Rossz esetben ráerőszakolnak egy mintát és megpróbál aszerint élni. Ami pozitív érzést kelt bennünk azt kedveljük, szeretjük, rajongunk érte, a negatívnál ugye az ellentetje van. Pl utálom a tökfőzeléket mert bölcsiben Zsófinéni megtömött vele, úgy hogy öklendeztem:) viszont szeretek biciklizni, mert nagypapámmal hosszú napokat kerekeztünk a határban kiskoromban. Persze ennek is vannak szintjei, de különösebben nem lehet elválasztani őket, de mondjuk értelem szerűen édesanyámat jobban csípem a biciklizésnél.

Mivel társas lények vagyunk így elkerülhetetlen, hogy egyedfejlődésünk során ne kerüljünk kapcsolatba a külvilággal. Ez által azon puffogni, hogy a társadalmi minták és beidegződések bennünk vannak kár, hiszen nem kerülhetjük el őket. A lányok a jóképű fiúkat kedvelik, míg a fiúk a csinos lányokat sztereotípiák belénk ivódtak csak úgy mint a társat kell keríteni és megházasodni meg családot alapítani civilizált életet élni, munkába járni. Már azzal is hogy férfiként vagy nőként viselkedünk tanult mintákat utánzunk, így ezek alapvetően beépülnek az egyéniségünkbe. Ha ezeket nem tanultuk volna meg, akkor képtelenek lennénk emberként élni a mai világban. Ezek persze sarkított minták hiszen ennél sokkal árnyaltabb a dolog, de mindegyikünknél kialakult valami. Ez által már gyerekként lesz elképzelésünk a szeretetről, utálatról, szerelemről satöbbi. Ebben a családnak iszonyat nagy szerepe van, így sok esetben már ekkor olyan dolgok alakulhatnak ki amik később vissza fognak köszönni életünkben.

A legrosszabb ami a gyerekkor végével ki szokott halni az emberekből az a tudás vagy megismerés iránti vágy. Kamaszkorban az ember rájön, hogy képes mérlegelni a dolgokat így egyből megpróbálja átértékelni addigi életét, szembeszegül a szerinte hülye szabályokkal, teli van ambíciókkal a világgal kapcsolatban. Nagyjából ebben a korban ismeri meg az ellenkező nem iránti szenvedélyes vonzódást is, így az itt tapasztaltak szintén beépülnek személyiségébe. Rossz esetben kialakít egy könnyen kezelhető világképet magának, és megpróbál a társadalom által diktált normák szerint beilleszkedni abba. Nah ez a legtöbb esetben azzal jár, hogy elveszti ambícióit a világ megváltásával kapcsolatban, nem akar más dolgokat megismerni hanem elfogadja amit készen tolnak az arcába. Sok esetben a fiatalok szembeszegülnek ezen normákkal, de kénytelenek valamilyen módon részt venni a társadalomban, főként a megélhetésre és a jövőre való tekintettel. Aztán vannak olyanok is akik heroinisták lesznek meg alkeszek vagy annyira nincsenek esélyeik és lehetőségeik, hogy segédmunkán meg hajléktalanságon kívül semmi másra nem viszik.

Az ember nagyjából 25 éves korára éri el a biológiailag számítható felnőtt kort. Ezután már nem növekszik, nem mennek végbe benne akkora szellemi és lelki változások mint korábban. Ezt majd jónéhány évtized felnőttként élés után a középkor majd végül az öregkor zárja szintén sajátságos szellemi lelki folyamatokkal.

A fent említett tapasztalatok, fejlődési szakaszok mind mind hatással vannak arra, hogy az ember mit kedvel vagy éppen mit utál. Pl. ha Jani élete rajzát fújta volna lilákból és rózsaszínekből akkor bizonyára jobban szeretne lila rajzot festeni:P Ez mondjuk párhuzamban van az amit ismerünk azt szeretjük elmélettel, főleg ha azt vesszük, hogy az ember felnőtt korára nagyrészét elveszti a gyermekkori kíváncsiságának jó részét.

A szerelem, amire sztem Jani annyira sokszor céloz egy kicsit másképp működik mint a sima szeretem nem szeretem elmélet, hiszen ez egy olyan fajta vonzódás ami alapvetően társadalmilag, genetikailag, meg ösztönösen is belénk van oltva, plusz saját tapasztalatainkt vágyainkat is beleszőjük a mesébe. Nagyon sok esetben azt vettem észre magamon, hogy bizonyos lányokba hajlamos vagyok többet képzelni, mint ami valójában. Kicsit olyan mintha rávetíteném a vágyaimat elképzeléseimet egy elképzelt ideális nőről. Szerencsére ez a legtöbb esetben idő előtt kiderül:P Ugyanez elképzelhető akkor is ha ösztönösen vonzódsz hozzá szexuálisan, így az ilyen terű vágyaid uralják az agyad, szintén téves következtetésre juttatva:) Aztán meg van a kölcsönös flesselés, amikor a másik hasonszőrű érzelmeit is átveszed így fellobban a láng és beindulnak mindenféle kémiai folyamatok, melyeket szintén nem mi szabályozunk hanem a természet, ha jól esik akkor Isten. Ezzel elkezdődik egy ismerkedési folyamat ahol elkezded megismerni társad testét-lelkét és az említett kémiai folyamatok erősségétől függően kitartotok egymás mellett. Ha ez az ismerkedős dolog mély barátságba fordul az évek során, akkor akár életetk végéig szóló kapcsolatba futhattok.

Na most ahogy látom a mai világban még a láng fellobbanását sem várják ki az emberek (én sem ugyebár:P) hanem mennek egyből a sűrűjébe. Sok esetben csak rávetítik saját vágyaikat egy másik emberre aztán mikor kiderül nem hajlandóak elfogadni, hogy rosszul döntöttek, így megpróbálják a másikat saját kedvükre formálni, ez konfliktust szül, és rossz esetben, ha van láng a dologban, akkor egy hosszú szenvedős kínhalál lesz ami felemésztve mindkét fél energiáját szörnyű veszekedéseket és fájdalmat okoz mindkét oldalon.

Mondom ezt egy 6 hónapos leghosszabb kapcsolattal a hátam mögött, ami ráadásul még bőven az egyedfejlődési szakaszomban volt ugye:P A fenti gondolatmenet tovább folytatva, eltökélt szándékom, hogy olyan társat találjak, aki a legjobb barátom is egyben és nincsenek titkaink egymás előtt. barátság nélkül nincs házasság sztem:P

Ugyanígy az Isteni szeretet témája is kicsit messzeb áll a klasszikus értelemben vett szeretettől, hiszen nem konkrét egyének vagy eszmék szeretetéről szól hanem egy egyetemes értelemben vett szeretetről. Ezt a vallásos nevelésben részesültek lehet fel tudják fogni gyermek korban, de szerintem a kamaszkor az az időszak amikor az ember igazán érzékennyé válik eme kérdésre. Az egyetemes szeretetet nem lehet fogalmakkal meghatározni sajnos. Vagy érzi az ember vagy nem. Szerintem legbelül minden ember érez valami vonzódást a lelki élethez a boldogsához miegymás és ezen vonzódás érzelmi megtestesülése az egyetemes szeretet. istennel való kapcsolat meg csupán annyi, hogy elfogadod ezt az egyetemes szeretetet mint tényt és hagyod hogy átjárja a lelked.......

Befejezésül pedig néhány frappáns gondolat a kis hercegből:)