Nem rázott meg senkit,hogy elhagytam a személyimet az egyszem Lucát kivéve,de azért elmondom:)

Bíztam abban,hogy nem kilopták a táskámból és nem is kiejtettem(mert nem vagyok olyan),hanem a két lakás között vannak a kártyáim és így is lett:anyukám találta meg ma reggel a szennyestartójuk alatt,amire tettem a táskám. No comment. A "elhagyok vmi fontos iratot,majd megkerül/megtalálom később" tulajdonságomat sok egyéb jó mellett édesapámtól örököltem,köszönöm apa:)

A korán kelésben(6:30) az a jó,hogy később vissza lehet aludni. Dupla 'L' ezért a sztoriért asszem.