PávaDzsihád

ma bejön a fordítás:) Ez Ali mai postja:

Ma a támadások kezdete óta először hegytam el szűk lakókörzetemet. Amikor a feleségemmel búcsút intettünk egymásnak mindketten arra gondoltuk, hogy talán ez az utolsó pillanat amikor épségben látjuk egymást. Még hallottam a gyerekek megállíthatatlan zokogását amikor becsuktam az ajtót.

Amint kiléptem hallottam, hogy az Izraeliek három órás tűzszünetet hírdettek. Nem tudom mit gondoltak? Mit lehet elintézni három óra alatt? A bankok zárva és különben is, az Izraeli kormány letiltotta az összes pénzt amit a Gázai övezetbe utalnak. A boltok szintén zárva vagy üresek a polcaik, az embereknek van, hogy hat órát kell sorbanállniuk egy vekni kenyérért, ha egyáltalán kapnak. A kínálat rendkívül kicsi, az emberek nem engedhetik meg maguknak a megemelkedett árakat, nincs vízellátás, az utak el vannak zárva és az emberek félnek elhagyni otthonaikat. Milyen különbséget jelenthet az itt lakóknak ez a három óra?

Az egyik kollégám, aki velem tartott, hazaugrott egy rövid időre megnézni a házukat, amiből néhány napja kellett elmeneküljenek, mert egy bombatalálat miatt beszakadt a mennyezet. Amikor újra összefutottunk teljesen össze volt törve. A házuk a felismerhetetlenségig elpusztult. Jobban mint gondolta. Így a házat újjá kell építeni az alapoktól. Az anyja és a testvére visszautasította, hogy vele tartsanak. Most egy ENSZ iskolaépületben húzzák meg magukat, csak úgy mint a többi 13.000 ember akit a konfliktus miatt át kellett költöztetni, nem beszélve azokról akik fedél nélkül maradtak.

A barátom reszketett miközben hozzám beszélt: "Az anyám egy idős ember. Nyolcvan éves és arra kényszerül, hogy a puszta betonon aludjon. Egy lepedőt kapott, amit párnának és matracnak is kell, hogy használjon egyben. Az emberek sorban állnak az ételért, tisztára olyan mint 1948-ban" (az első palesztin izraeli háború) Majd nedves szemmel folytatta: "Szegény anyám annyira meg van rémülve, hogy megállás nélkül csak sírni tud. A nap minden egyes percében értük aggódom. Sehol sem biztonságos most. Ami itt történik az gyalázatos. Azok az emberek akik a tegnap lebombázott ENSZ épületbe menekültek azt hitték biztonságban vannak.... ezért is vittek oda annyi gyereket... csupán azért, hogy megöljék őket. Sem az anyám, sem a testvérem nincs biztonságban ott...... egyikünk sincs biztonságban"

A bizonytalanság érzése betölti minden lélegzetvételünket. Küzdünk azért, hogy lélegzethez jussunk, de szép lassan megfulladunk.

A családom úgy fogadott otthon mintha messzi földről érkeznék egy hosszú utazás után. Hamarosan megtudtam, hogy az öcsém is kiment a három órás szünet alatt ételt szerezni. A piac majdnem üres volt. Egyáltalán nem volt gyümölcs és csak egy pár zöldséget lehetett kapni. A paradicsom nyolcszor drágább mint a harcok előtt. Kevesek engedhetik meg ezt maguknak. Miközben beszélgettünk átjöttek a szomszédok egy üres marmonkannát zörgetve. Mivel nincs áram vagy üzemanyag, így nincs vizük. Szerencsések vagyunk, hogy a mienk újra működik, így feltöltöttük a kannájukat.

Mindnyájan az azonnali tűzszünetre várunk. Minden egyes percünket kővé dermedten töltjük otthonainkban. Kiálltuk a halál és pusztítás napjait és évekig gyászolhatjuk a hozzátartozóinkat és barátainkat.

Már majdnem két hete annak, hogy ez a horror elkezdődött. Több mint másfél éve, hogy bezártak minket Gázába és megtagadták tőlünk a méltóságteljes életet. A nemzetközi közösség és izrael pedig csupán egy három órás szünetet tud felmutatni?? Mit csináljuk három óra alatt? Temessük el a halottakat?