PávaDzsihád

Mohammed Ali, mai bejegyzése az övezetből:

A mai napon találkoztam néhány emberrel a Shifa kórház előtt. Nem hittem a fülemnek olyan történeteket meséltek. Egy idős férfi azt mondta, hogy meg fog vakulni. Cukorbeteg, és az állapota olyannyira elkezdett romlani, hogy orvosi beavatkozás hiányában el fogja veszíteni a látását. Hazaküldték, mivel az állapota nem volt olyan súlyos mint a többi betegé. Az orvoshiány miatt csak a legsúlyosabb eseteket látják el.

Az orvosok képtelenek helytállni. 24 órás műszakokban dolgoznak és nincs elég ágy, gyógyszer és orvosi felszerelés, hogy kezelni tudják ezt a katasztrófát.

Egyre több olyan emberről hallok akik a romok alatt rekedtek. Mivel a mentők nem tudják kiszabadítani őket, így mind odavesznek. Amíg odakint játam egy ember megkért, hogy segítsek halottakat temetni. Egy másik megkérdezte, hogy melyik humanitárius szervezetnél dolgozom és mielőtt válaszolhattam volna az égre meredve azt kiáltotta: Hol van itt az emberség?

A helyzet olyan súlyos szintre süllyedt, hogy az orvosoknak olyan dilemmákkal kell megbírkózzanak, hogy a halálosan vérző gyereket vagy a súlyos fejsérülést kapott csecsemőt lássák el előbb? Miközben az orvosok ezekre a kérdésekre keresik a választ a világ vezetői azon vitatkoznak, hogy humanitárius katasztrófáról lehet-e beszélni?

A támadások kezdete óta senki nem kapott fizetést és szinte senki sem tud dolgozni. A legtöbb itt lakó ember a mezőgazdaságból él. A helyi lakosság most bennük bízik, hiszen a blokádok miatt szinte semmi nem jut be a körzetbe. Ilyen helyzetben nincs farmer aki kimenne a földjére, csak úgy ahogy mi sem tesszük ki a lábunkat otthonainkból. Félünk, hogy lelőnek ha elhagyjuk a biztosnak vélt menedéket. Nem mintha kevesebben halnának meg a saját házuk romjai alatt.

Az árak a félelem növekedésével egyenes arányban drágulnak. Már gyertyát sem lehet kapni, ami pedig igen fontos lenne egy ilyen áram nélküli időszakban. Ezért elkezdtünk zseblámpákkal világítani, de azokból is hamarosan kifogy az elem, amit szintén képtelenség beszerezni.

Ha van áram, akkor a TV képeit nézem és azon gondolkozom a sok mosolygós és elégedett ember láttán, hogy vajon mi lehet a különbség köztünk? Miért olyan más az életünk, ha ugyanazon bolygón élünk? Remélem, hogy ezek az emberek ugyanezt a kérdést teszik fel maguknak amikor a Gázai híradásokat nézik.

A gázai övezet lerohanása olyan mintha infúzióval táplálnának. Arra elég, hogy életben maradjunk, de ahhoz kevés, hogy igazán élő embernek érezzük magunkat. Ha kihúzom a harcok végéig, akkor az első adandó alkalommal elköltözöm innen. Nem szeretném, ha a gyerekeim olyan környezetben nőnének fel ahol mindennapos az F16-os vadászgépek hangja és ahol nem jutnak megfelelő orvosi ellátáshoz csupán azért, mert be vagyunk zárva.

Ez nem egy természeti katasztrófa mint a cunami, hanem egy ember által előidézett vérontás ami napról napra csak mélyül a világ szeme láttára. Az idő előrehaladtával a feleségemmel már csak arra várunk, hogy mikor kerül ránk a sor. Elalvás előtt úgy búcsúzunk el, hogy szép álmokat viszlát a menyországban.........

Itt egy tudósítás a múltkori ENSZ iskola lebombázásáról. Mára a vizsgálat is megvolt zsidó részről: három aknagránátból egy sajnos mellément az csapta telibe a menedékként szolgáló iskolát. Bocsesz...

A második video az orvosok munkáját mutatja be....