A problémák részben globális eredete nem ok arra, hogy ne próbálkozzunk a megoldással.
Biztosak lehetünk benne, hogy az adott alkotmányos keretek között a demokráciát lehet
sokkal jobban m&ködtetni.
A társadalmi és az ökológiai válság nem független egymástól, hanem egy t%r%l fakad.
Mindkett%ben a kizsákmányolás és a közérdeknek a csoportönzéssel szembeni védtelensége
nyilvánul meg.
Egy az orvossága is: a saját sorsuk iránt felel%s, feln%tt állampolgároknak vissza kell
hódítaniuk a demokratikus politikát, helyre kell állítaniuk a szó eredeti jelentését, ami nem
más, mint a közösség önrendelkezése a közjóról zajló szabad közbeszélgetés alapján. Csak a
demokratikus közösség, a közösség demokratikus kultúrája, a közös ügyeink iránti ért%
érdekl%dés, a közügyek alakításában való részvétel és a választott képvisel%inkkel szembeni
szigorú igényesség állhatja útját a politika csoportérdekek általi kisajátításának, és
kényszerítheti ki a felel%s kormányzást. Ha képesek leszünk mindenki számára
hozzáférhet%vé tenni a közügyeket, ha képesek leszünk orvosolni a demokratikus politika
fogyatékosságait, akkor nyílhat meg csak az út el%ttünk a szabad, igazságos és fenntartható
társadalom felé.
Hazánk azonban a demokratikus kultúra szempontjából is nagyon rosszul áll. A
mindent átható, a rendszert üzemszer&en m&ködtet% korrupció mellett rendkívül romboló
hatású a demokratikus közösségre az állampolgári apátia és cinizmus. A közügyekt%l való
érzelmi elzárkózást, a fogyasztói individualizmusba való visszahúzódást nálunk hatékonyan
segítette a közügyek intézésével szemben a kádári konszolidáció évei alatt begyakorolt
mélységes szkepszis, amit ma, a közállapotok általános romlottságát látva, a közügyek
intézésének új, többpárti és demokratikus rendjére is ugyanolyan rendíthetetlen apátiával
alkalmazunk, ahogy korábban tettük.
Utolsó kommentek