PávaDzsihád

pozitív életfilozófi, pozitív kisugárzás, pozitív gondolathullámok....nem megy. nekem sem megy. nem tudok nem beállni hullámlovagolni a negatív rezgések tengerén. iszonyatosan rossz kedvem van, és én sem tudom mitől döglik a boldogság legye. nem tudom, pedig tegnap még kergettem őt és hittem benne. most már nem zümmög egy sem körülöttem. emberek, vannak és mindig is lesznek, az, hogy hogyan állunk hozzájuk és hogyan kapjuk eme viszonzást soha nem tudhatjuk... abnormális világban, normális élettérrel rendelkező, normális világszemléletű, normális értékekkel rendelkező, normális célokkal megáldott, normális vadösvényeken járó, normális emberek vagyunk. vagy az abnormalitás a normalitás? nem tudom. azt sem tudom, hogy miért nem megyek el és mi az ami meggátol abban, hogy itthagyjak magam mögött mindent és valahol máshol újrakezdjek mindent. család? barátok? pénztelenség? félelem az ismeretlentől? nem! nem félek az ismeretlentől, nem rettent el a pénztelenség (lehet, hogy kéne), nem félek az egyedülléttől. akkor miért nem? miért nem teszem meg annak ellenére, hogy szívem minden egyes dobbanása, lüktetése azt súgja, menjek? azért nem, .......mert ......ember vagyok. ember vagyok egy abnormálisnak tűnő világban, vagy éppen egy normálisnak tűnő abnormális világban. és éppen attól érzem, hogy minden rendben van, mert érzek gyűlöletet, sértettséget, szánalmat, megvetést, és félelmet. érzem a csalódottságomat, a kilátástalanságot....érzem, hogy testem minden porcikája segítség után kiállt.......és így szeretem, mert ezek azok a dolgok amiktől érzem.......EMBER vagyok.......normális, abnormális, de EMBER!!!