Ma reggel ismét mély álom után magamhoz tértem. Az agytekervényeim lassan, nyikorogva kezdtek nekiindulni a mai napnak, ahogy testem megérezte a langyos víz cseppjeit.....Kinéztem az ablakon és láttam, hogy esik. Felnéztem az égre és mormoltam magamban egy köszönetet, miszerint már egy ideje élvezhetjük kis hazánkban a londoni nyarat. Csodás!! Aztán végisöpört bennem a "csak azért is nyár" érzése, és elgondolkoztam mit is fogok csinálni a nyáron. Eszembe jutott két hét múlva, ha nem is örökké, de Szentbékkálla!!
Esős nyár ide vagy oda, szar celziusok röpködhetnek radar alatt, de mi ott leszünk és együtt vagyunk. És ez a felismerés közhelyesnek, nyálasnak, szánalmasnak és elcsépeltenk tűnhet, de nézzetek körbe közvetlen és makróbb környezetetekben!! Hány ember kényszerül megalkudni és olyan emberekkel elmenni szórakozni, akiket nem szeret, DE nincs más! Ezért hát sírva nevessünk a nagyvilágra, mert egy kört alkothatunk, ha megfogjuk egymás kezét és nincs az a zord elem, legyen az ember, rosszindulat, fokingadozás, csapadék, vagy szárazság, válság vagy öröm, ami szétszaggathatja ezt a kis kört.
Éljenek a PÁVÁK és barátaik!!!
Utolsó kommentek