"A történetet egy esküvőn hallottam a közelmúltban. Aki elmesélte, ugyancsak hallotta. Azt is mondhatnám, hogy álltam már olyan ember mellett, aki hallotta, hogy a szomszédja látta azt az embert, aki beszélt róla. Sőt gyorsan leszögezem, hogy az eset lehet akár kitalált történet is. Így nem is érdemes a hitelességét firtatni. A story a lényeg, ami a fontos, hogy rövid, de igazán ütős. Mivel az esküvők (általában) a hétvégére esnek, így még akár aktuális is lehet.

Minden úgy indult, mint egy klasszikus esküvőn. Polgármesteri hivatal, templom, étterem. Sokadalom, vőfély, zenekar, eszem-iszom, dínom-dánom. Elérkezik az éjfél, gyertyafény-keringő, ifjú pár el, hogy átöltözhessenek a menyecsketánchoz. A násznép meg előkészíti a pénztárcákat. Előkerül az átváltozott pár, indul a forgatás, az emberek meg számolatlanul szórják a pénzt a vájlingba.

A sornak vége, tus, a vőlegény (immáron ifjú férj) magához veszi a tekintélyes összegű bevételt, majd a mikrofonhoz lép: Tisztelt egybegyűltek! Megköszönöm az adakozásukat, mellyel megpróbáltak engem kárpótolni. Sajnos csak részben sikerült. Most elköszönök mindenkitől, így a feleségemtől is. (Ezzel elindul a kijárat felé.)

A násznép megdöbbenten figyel, mint a luki nyúl. A srác visszalép egy mondat erejéig: Megértem a tanácstalanságukat, de hogy megvilágosítsam a helyzetet, a hitetlenkedőket megkérem, hogy nézzék meg a székeik aljára felragasztott fotót! A viszontlátásra!

Hangos dübörgéssel fordul meg szinte az összes szék. A fotón pedig az látható, hogy a menyasszonyt a lánybúcsúján egyszerre két pasi is tömi, két különböző nyíláson keresztül. (Nem étellel-itallal…)"

A többit rátok bízom, jó hétvégét!