PávaDzsihád

Már majdnem elfelejtettem a jelszavam is ide:)

Jót tett a hétvége, mind a Lucás szombat, mind a barátkozós vasárnap. Mindig rá kell jöjjek, hogy azért mindenki zsír arc...

Egy hete már figyelem, hogy Miri meg Jani már elkezdtek visszaszokni ide, és most a szerkesztőbe pötyögve tényleg olyan érzésem van mintha hazajönnék:) Tehát követvén a cimborák jópéldáját én is elkezdek visszaszokni errefelé. A fészbukk úgyis kezd eliwiwesedni és egy rakás olyan ember életét látom aki igazából kurvára nem érdekel, ellenben ti akik meg érdekelnétek nem is látszotok. Tisztelet Carl Fredricksennnek persze:D Meg különben is a kettő nem zárja ki egymást, de mégiscsak ez a mi blogunk:)

Tök kíváncsi vagyok ki mit gondol meg hasonlók...

A blogon veszekedést és programszervezést meg szerintem mellőzhetnénk elektronikus formában.. ez mint javaslat

szerintem nem kell bemutatni. dugjátok ki az orrotokat a friss levegőre. amit szimatolva érezni lehet az valahogy így hangzik ma!

Jimi Hendrix - The Wind Cries Mary

lengi be az erőteret mikor e dallamok nyitnak előteret!

A számot egy Island válogatáson találtam, de Tojanban is megjelent. Zap Pow az előadó és This is reggae music a szám címe... ami valóban az!

"Azokra az emberekre gondolok, akik kiestek az életükből, ám ott, ahol kihulltak, ablakok tárulnak. És ha kinézünk egy ilyen ablakon, különös világra láthatunk. A saját hiányán nem láthat át az ember, Klára!"

King Midas Sound lesz terítéken. Egy remek dubra elhangzó verssel kedveskednék. Az album címe Waiting for you és kiváló minőségű hanganyag!

van bloguk:kingmidassound.blogspot.com/

illetve májszpészük is: www.myspace.com/kingmidassound

teljesen kinyírták a reggaet és már csak mondva csinált próféták torzulnak gyenge zenei aláfestésre, mikor is tegnap megajándékoztak ezzel az albummal és fény ragyogta be a szobát mikor a hangfalakból kiáradtak az ütemek, a dallamok és egy olyan "groove" ami régóta nem ütött már szíven.

szóval lehet ezt így is, és vannak még akik nem süllyedtek el abban a mocsárban amiben sokan mások igen.

ennek a formációnak egyébként utána nézhettek itt: www.rockamovya.com/index.html

hegyezzétek fületek :)

Lazzuljel haver :)

Beautyful mind, Dudley Perkinstől és Georgia Anne Muldrowtól!

nagyon űr. itt a májszpésze ha valakit érdekel: www.myspace.com/beatpharmacy

endzsoj máj dír felaz :)

"Egyszeri individuummá válni, és annak lenni, lénye rendkívüliségét elfogadni és optimális kibontakozását lehetővé tenni - ezek képezik e jegy alapeszméjét, amelyet a szülött semmiféle külső kényszernek nem áldozna fel, hiszen az önmaga elárulását jelentené."

Érdemes meghallgatni az albumot, ha meg tudjátok szerezni valahonnan. The Raah Project - Score!

www.myspace.com/raahproject

 A jézuska Warp (kiadó) válogatás CD-t hozott nekem. S bár a dupla korongos cumón található összes szám remek, ez méginkább... :)

Ma részt vettem élettem első véresen komoly eligazításán és meg volt az első igazi munkahelyi konfliktusom is:D

Szóval ez egy igen esemény dús nap volt eddig is már:D

a zene magáért beszél különben. esetleg meg lehet mondani melyik film asszem betétdala kötődik ehez a nótához!?

Még abalkon keresztül is jó hely:D

• egy szóval furcsa...mármint az érzés....azt hittem lesz valami, de nem lett....Igaz Lao-Ce is úgy tartja nem a cél a fontos, hanem annál sokkalta fontosabb maga az út. Az út amelyen haladsz életet során, a CÉL felé....de hogy mi is ez a cél...jó kérdés.
• Valóra váltottam a mai nap életem legnagyobb álmát, mely eddig szinte az egyetlen álmom volt...jobban mondva egyetlen igazi NAGY álmom volt...furcsamód azt hittem ettől változni fog valami, de megdöbbenve tapaszteltem, hogy semmi de semmi nem változott....és ze a döbbenet teljesen üressen kongová tette a dicsőség csarknokát, melyben célom elérését szándékoztam ünnepelni...hm gondoltam magamba, ahogy kiléptem az utcára....beraktam a zajszűrőket a fülembe és egyhangúan kullogtam végig a Campus utcáin, csak úgy mint bármelyik tél vagy nyári napon tettem ezt az elmúlt öt évben....
• Nem mintha pompom lányok ürdvrivalgására akartam volna belépni a csarnokba....de valahol tényleg azt hittem, hogy ez valami más lesz....táplálják beléd az illuziókat, majd a legnagyobb egyhangúsággal nyomnak a kezedbe egy A4-es papírt, hogy tessék haver, itt van öt év álmatlan éjszakáinak, öt öv végig gürcölt napjainak az eredménye ime egy becses papír darab....
• Persze fontos tudni, hogy az uton igen is azzá váltam amivé szeretem volna...és ennek ugyan korán sincs vége de valahogy mégis, mintha a következő lépés előtt egy pillanatra a semmibe lépne, vagyis inkább a semmi peremére lépne az ember...itt el pillanatra elgondolkozhat azon hogy céljai milyen fontosak, és hogy az eddig rájuk szánt időnek hol az eredménye, a rögös uton való igavonás hová vezetett...egy pillnatig ott állva semmi perem szinte kikristályosodni látszik minden, de mire a következő értelmet adó gondolat foszlány elérné a tudatot, egy szemvillanás alatt az egész világosság szerte foszlik és nem marad semmi csak az üresen tátongó dicsőség csarnoka
• ....és mit is mondhatna ilyenkor a diák...? Ma nem leszünk szomjasak........