Hát akkor ezek szerint """"depis""" csak én vagyok...az elektro dologhoz csak annyit fűznék, hogy nekem egész Bambataa-tól indult el 13 évesen és azóta is szinte töretlenül követem ezt a vonalat úgy ahogy mindenben ebben is is voltak hullám völgyek, mármint zeneileg az van, de most szerintem, régi pompájában tündöklik a műfaj, szintén csak zeneileg, az hogy sajnos ennek olyan vonulatai is kialakultak az évek során, amik szerintem sem hordoznak magukban pozítiv dolgokat, hát a szar:D...Amúgy meg nem tudom min van gytok meglepődve mindenki szerintem tisztába van azzal, hogy a magammódján sosem voltam egy olyan nem is tudom, hogy fogalmazam meg milyen ember, mindig volt egy kis defektem, igaz legtöbbször talán inkább jó irányba, mint rosszba, dehát ebben is mint mindenben, vannak hullám völgyek, csak, hogy magamat ismételgessem.....Ma nem igazán tudtam, eldönteni, hogy nevessek, boldog legyek, vagy inkább sírjak és legyek szomorú...úgyhogy megtettem mindkettőt...lesz ami lesz:D. de úgy érzem valahol mindkettő jogos:D valami olyat vesztettem el amit soha életemben nem fogok tudni pótolni semmivel, teszem hozzá saját hibámból, nagyon nehéz észre venni azt a pillanatott sajnos amikor az ember ott van, ahova egész életében vágyott, és sem vettem észre időben, csak amikor már nem voltam ott..Tudjátok nagyon jól, hogy nagyon szeretem őt, nem tudok mit csinálni:) és ez még így is lesz nagyon nagyon  sokáig talán örökre, azt is tudjátok, hogy csak egy szavába kerülne és visszamennék hozzá azonnal, hogy leéljem vele az életemet, probáltam hadakozni az érzéseim ellen de nem sajnos fel kell hogy adjam mielőtt végleg kifordulok magamból...úgyhogy nem tehetek mást csak várok míg szép lassan múlok a fájdalom amitt a hiányérzet vált ki benne..és szép lassan belenyugszom abba, hogy életem egyik legcsodálatosabb része múltba veszik...bár remélem soha nem fogom elfeljteni egyetlen pillanatát sem és olyan élesen fogok rá emlékezni minden egyes percére mint most...Azt is lemondom, hogy örülök, hogy találkoztunk tegnap, mert jó érzés volt átöllelni őt és jó érzés, volt az is ahogy hozzám bújt, még akkor is ha tudtam, hogy ma fájni fog hogy nem ölelhetem őt
az baj, hogy nagyon fáradt vagyok nem tudom szavakba önteni azt a rengeteg érzést, ami bennem kering, de örülök, annak is hogy egy keveset megoszthattam vele, mert az érzéseim 90%-a róla szól és neki szól még ha helyben távol is vagyunk egymást, akkor érezzük egymást lélekben...ez a szál hihetetlen erős volt köztünk mindig is asszem...

SZERETLEK BÉBI 





nah gyerekek lehet fikázódni, hogy mekkora fasz vagyok már megint, de sajnálom őszíntén ezt érzem, és már tényleg nincs kedvem ellene harcolni egy pillanatig sem, történjék bármi mostmár