A legjobb magyar filmek öröklistájának a Szegénylegények mellett másik biztos dobogósa végre DVD-n - nemzetközi felhasználásra alkalmas kiadásban. „Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény - mondja Szindbád egy kertben üldögélve a rá jellemző vontatottsággal. - Mert korunkban, amikor a nemes érzések, a vallásosság, a hűség, a tisztelet, a barátság, a hazaszeretet lassan kivesznek a világból, csak a szerelem az, amely képes visszavarázsolni a régen letűnt idők illúzióját.” Mivel Szindbád nem csak az elméletek, hanem a tettek embere is, ezért folytatja is a gondolatot: „Csak a nők javíthatják meg az állati sorba jutott férfiakat. És minden alkalmat meg kell adni a nőknek, hogy a javítás munkáját elvégezhessék a férfiakon.” És Szindbád meg is adja az alkalmat, bár nagyon úgy tűnik, az a fajta férfi, aki ritkán hajt egy nőre, inkább hagyja beteljesülni a felkínálkozó eseteket. Ahogy az öregedő férfi felkeresi pár korábbi nőügyének alanyait, illetve ezzel párhuzamosan visszaemlékszik hódításainak, többnyire szívfacsaróan végződő hódításainak sorára, a címszerepben Latinovits Zoltánnak sikerül felejthetetlen, mitikus figurát teremtenie, híven az alapul szolgáló novellák szerzőjének, Krúdy Gyulának szándékához, aki egy ősi európai mítosz hajóshősének nevét adta XIX. század végi magyar tévelygőjének. „Régen letűnt idők” elevenednek meg a film kockáin konkrétan is, hiszen Huszárik Zoltán az ezeréves Magyarország teljes területéről válogatta össze a múlt levegőjét őrző, festői szépségű helyszíneit, olyanokat, mint Bártfa középkori főtere, Medgyes dombra futó utcái vagy a csíksomlyói kápolna dombja. Latinovits és Huszárik mellett meg kell emlékezni Sára Sándor az élet ízét a makrófelvételektől a tájképekig szinte belélegezhetően visszaadó operatőri munkájáról és Morell Mihály vágói zsenialitásáról is, aki összefüggő cselekményszál híján rendszert tudott teremteni a hangulatképek, monológok és jelenettöredékek kavalkádjából. A Szindbád igazi remekmű, milliószor végignézhető kultuszfilm és sok „régen letűnt” érték emlékműve. Kiadás: A sztereó magyar hang mellé angol feliratot is válaszhatunk, ami nem elhanyagolható szempont, ha külföldi ismerőseinkkel szeretnénk megismertetni a magyar filmművészet e csúcsteljesítményét. A három képgaléria (családi fotók, a filmhez készített vázlatok és Huszárik grafikái) mellett értékes extra a rendező 1965-ös, 19 perces filmje, az Elégia, amely a maga műfajában - mint kísérleti film - nem kevésbé jelentős, mint a Szindbád, és még témájában is hasonló: a lovak hajdan volt dicsőségének szomorú elmúlásáról vall költői montázsban. Szindbád, 1971 * 91 perc * Mokép *